Barcelona – nincs második

A vitorlázással, és így, egy kicsit a Balatonnal kapcsolatos élményről szeretnék beszámolni.

Októberben zajlott Barcelonában a világ legrégebbi vitorlásversenye az Amerika Kupa.

Az Amerika Kupa nyolcszor került megrendezésre, az első újkori olimpiai játékok előtt. És nevét, nem az Amerikai kontinensről, vagy az Amerikai Egyesült Államokról kapta, hanem egy forradalmian új, „Amerika” nevű vitorlásról. Ez vitorlás, az első angol világkiállítás alkalmából Amerikában készült, és áthajózva Nagy Britanniába, 1851-ben megverte a nagyhírű Brit tengeri flotta, 14 legjobb vitorlását. Viktória királynő, aki figyelemmel kísérte a versenyt, állítólag megkérdezte, ki lett a második az ’America’ mögött. A válasz így hangzott: „Her Majesty, Ma’am, there is no second…” „Nincsen második helyezett, Felség.”

A győztes, egy alj nélküli, ezüst teáskancsót kapott, amelyért a Brit Vitorlás Klub, száz fontot fizetett. Mivel az angol fontot néha ’guinea-nak’ is nevezték, a versenyt elnevezték “Száz Guineás Kupának.” Manapság Amerika Kupaként ismert.

A verseny helyszíne ez alkalommal Európában, Barcelonában volt. Csak néhányszor rendeztek az öreg kontinensen versenyeket, általában Amerika, Ausztrália vagy Új Zéland a helyszínek.

A verseny, melyet szokásosan 4 évente rendeznek meg, kezdettől fogva világos szabályokkal rendelkezik: van egy címvédő az Amerika Kupában, és kihívók, akik el szeretnék venni tőle a címet. Csak győztes van, nincsenek helyezettek.

A kvalifikációs verseny részeként csak a kihívók versengenek egymással, majd közülük a legjobb, a címvédő ellen jut a döntőbe, ahol előre meghatározott számú győzelmekért, jelen esetben 7 győzelemért küzdenek. Az egyéni, kvalifikációs, kieséses verseny folyamatát Challenger Selection Series-nek hívják, de gyakrabban Louis Vuitton Cup néven emlegetik. Ez a névadó, és egyben főtámogató, a nagy múltú, LV monogramos luxus francia ruhakolosszus.

A kupa szabályait, a több mint 150 éves, Deed of Gift nevű dokumentum rögzíti. Ezenkívül minden új év, tárgyalásokkal kezdődik a védő és a fő kihívók között, a következő versenyév konkrét szabályairól: milyen hajókat használnak majd, mi lesz a verseny pontos formátuma stb. A döntő most 7 győzelemig tartott, és naponta 2 futamot rendeztek. Ebben az évben a címvédő, az előző évben kifejlesztett AC75 jachtot preferálta, mely minden bizonnyal olyan technológiai egyediség, amely a modern vitorlázás határait feszegeti!

Ez egy szénszálból készült, Foiling Monohull jacht (tehát egytestű, és alapvetően a két oldalán lévő vékony oldalszárnyakon sikló hajó), amely a kettős összecsukható szárnyak (foil, magyarul vékony szárny) technológiájával a felszín felett lebegni látszik. A minimális vízellenállásnak köszönhetően az ilyen hajók akár 93 km/óra körüli sebességet is elérhetnek. A vitorlákat pneumatikus (folyadék nyomású) rendszerrel állítják a trimmelők. Az ehhez szükséges folyadéknyomást pedig a jacht szélén, két sorban 4 kerékpározó “mancsaft” tekerése biztosítja. A legénység 2 kormányosból, 2 trimmelőből, és 4 teljesítményt szolgáltató legénységi tagból áll.

A verseny útvonalát általában bóják körül vezetik a nyílt tengeren.

Barcelonába a döntőre sikerült kijutnunk, ahol már csak az Angol (Ineos Britannia) kihívó versenyzett a címvédő Új Zélandi (Emirates Team New Zealand) csapatával. Mi 4:2-es állásnál értünk ki, és így sikerült 2 élményekben gazdag versenynapot átélni. Az Új Zélandiak végül 7:2-re nyertek, így ismét övék lett az ezüst teáskancsó.

Barcelona nagy élmény volt, mert akár a bemelegítés alkalmával, de a verseny alatt is közel voltak a hajók a parthoz, és jól lehetett látni a versenyt szabad szemmel is. Barcelona, amúgy turistáktól hemzsegő városa, még zsúfoltabb lett, nagyon sokan jöttek ki a tengerpartra, a szurkolói zónákba, mólókra. Közelről kivetítőkön mutatták az eseményeket, melyeket több helikopter kísért, és filmezett. Az idő is kitűnő volt, 22 fok mellett még a szél is fújt, ami elengedhetetlen feltétele egy ilyen versenynek.